A falu létezéséről az első írásos emlék 1255-ből való. IV. Béla király 1255. augusztus 16-án Vácon kiadott oklevele említi Dehter községet, amely Vadkerttel és Szentlőrinccel határos. A Dehter elnevezés - az egyik magyarázat szerint - magyarul faszén (kátrány) égető falut jelent.A település a tatárjárás alkalmával elpusztult, majd újjáépítették. 1541-től kezdve a portyázó török katonák többször földúlták az akkor feltehetően még az Ipoly partján álló falut. Váradi Pál érsek Drégelyvár katonáit a környékbeli falvak jobbágyaival egészítette ki. 1551-ben a jobbágylevelek szerint a várvédők között két dejtári jobbágy is megtalálható. Egy ebből az időből származó összesítésen pedig Dejtár és a hős drégelyi várkapitány Szondi György neve is olvasható.
   Drégelyvár eleste után a környék a török csapatok prédájává vált. Így történhetett meg, hogy a hajdani mezőváros a XVII. század végére "Puszta Dehterré", Dejtár pusztává vált. A török kiűzése után az érsek elsődleges feladata a falu újratelepítése volt. Az úrbérrendezés is jelentős lépés volt. A század végére körülbelül ezres lélekszámmal büszkélkedhetett. Ekkor már "Détár"-nak hívták. A XIX. században tovább fejlődött, gyarapodott a falu. Ezt a fejlődést az 1848-as jobbágyfelszabadítás jelentősen felgyorsította, ugyanakkor a szabadságharc és a három nagy tűzvész lelassította. Az első faluégés az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után következett be. Ennek emlékére emelték a Szent Flórián szobrot. Az újabb tűzvész 1866-ban, majd 1888-ban pusztított.
   Az I. világháború a dejtári néptől is megkövetelte az emberi és anyagi áldozatot. A háborút lezáró békeszerződés alapján az Ipoly határfolyó lett. Dejtáron határőrség kapott helyet. Az őrs részére 1920-24 között laktanya épült. A falu életében az 1930-as békeévek hozták a legnagyobb fellendülést. Legtöbb lakója 1934-ben volt: 2170 fő. A II. világháború is sok dejtári áldozatot követelt: harminckét személy esett el a harcok során.

    Az 1990-es szabad választások után a falu életében jelentős változások álltak be. Az ezredfordulóig teljes városi színtű település alakult ki. Megépült a gáz, a csatornahálózat, a telefon és a kábeltévé. Az úthálózat nagy része korszerű aszfaltburkolatot kapott. Millenniumi évre a község központja új arculatot öltött. Elkészült az Emlékpark.