TERMÉSZETI ÉRTÉKEK

 

"Nem tudom, az ember meg tud-e lenni a madárdal, a vadvirágok és a természet ezernyi ékessége nélkül, de az a meggyőződésem, hogy a szépség tudatos élvezete nem csupán különleges kiváltsága az embernek, hanem létszükséglete is."
(Nagy Imre)

 

IPOLY-VÖLGY

   Megközelítés: Térjünk a 2-esről a 12-es útra, majd Szobot elhagyva forduljunk balra, a vasúti híd felé, ahonnan kitűnő a rálátás az Ipolyra. Ipolydamásd felé haladva az 1.kilométerjel előtt, a „Stop Zoll” feliratú táblánál balra kell fordulni az ideiglenes határátkelőhely hídja felé, ahonnan végigpillanthatunk a folyón. Az északi védett rész kezdetét – az Ipoly folyását követve – a parassapusztai határátkelőnél találjuk. Itt térjünk vissza a 2-es útra, néhány száz méternyire, az út bal oldalán húzódnak a parassapusztai mocsarak. A határátkelő után egy kilométerrel forduljunk balra, a Hontra vezető bekötőútra, a település szélén. ismét védett területre érünk, amely a folyó mentén egészen Ipolyvecéig húzódik. A 2-es útra visszatérve újabb egy kilométer után forduljunk Drégelypalánk felé, innen Ipolyvece is megközelíthető. Itt a „KÖVIZIG” gátőrjárás jelzőtáblájánál gyalog fel lehet menni a körgátra, ahonnan a 200 hektáros hullámtéri rétet be lehet látni. Ipolyvecéről Dejtáron át érhető el Ipolyszög. A település égerlápja a Balassagyarmatra vezető 22-es út jobb oldalán, a 17. és a 20. kilométerjel között húzódik.

PASKOM LEGELŐ
   Az Ipoly-völgy hajdani mocsaras öntésterületeinek a hírmondói ezek a védett területek. Dejtár község határában a Paskom legelő nyújtja a látnivalót. A Nagy-tó előtti homokdombon már kora tavasszal bontogatja szirmait a feketéllő kökörcsin. Még alig ébred a természet a száraz fűvel borított legelőn, amikor már messziről feltűnnek a kökörcsin ezüstösen csillogó, bolyhos csokrai.

   Különösen szép látvány tárul elénk a virágzás vége felé, amikor megjelennek hosszú szárukon a termést hozó bóbiták is. Együtt látni a megkésett - tőben ülő - virágokat és a selymesen borzas terméseket.
Később a szőrbóbitás magvak a széllel messzire repülnek. A homokháton északnyugati irányban haladva jutunk el Patak község határában lévő Kifli-tóhoz.

KIFLI-TÓ
   Nevét kiflire emlékeztető formájáról kapta, mely az Ipoly régi medrén kialakult morotvatavak egyike. Vízszintje szinte állandó. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a közelében lévő kisebb tavak, még az úgynevezett Nagy tó is időnként kiszárad. A kis tó víztükrének csendesebb öbleiben a hínárvegetációban gyakori a sárga tavirózsa, más néven vízitök. Ezért a helybeliek Tökös-tóként ismerik. Nem olyan gyakori, de a tó legszebb ékessége a fehér tündérrózsa. Társulásalkotó még a vízen úszó békaszőlő és a nagy víziboglárka. A tó közvetlen környékén több kisebb állóvizes mélyedést és mocsárrétet találunk. Ezen a területen tavasszal a mocsári gólyahír és a réti kakukktorma virágszőnyegében gyönyörködhetünk.

Később a réti boglárka, a kakukkszegfű virágzása színesíti az ecsetpázsitos és réti csenkeszes rétet.

A védett növényfajok közül a mocsári kosbor és a hússzínű ujjaskosbor a leggyakrabban előforduló lágy szárú növényfaj.

A tó után az Ipoly felé haladva szokatlan látvány tárul elénk. A mocsárrét fölött júniusban aranyló hullámokat kerget a szél. Úgy tűnik, talán délibáb okozza a varázslatot. Közelebb érve látjuk, hogy árvalányhajjal borított homokdombok emelkednek a kis rét fölé, ahol a pusztai csenkesz és az árvalányhaj a gyepalkotó.

Közöttük a magyar zsálya, az ezüst pimpó, a magyar szegfű, a széleken pedig a piros gólyaorr és a szurokszegfű alkotják a színes díszletet.

Ezek a kis területek emlékeztetnek a régi természetes növénytársulásokra. A fajgazdagság, a sokszínűség élményt jelent minden látogatónak az Ipoly mentén.
A dejtári természetvédelmi területen a felsoroltakon kívül számtalan növényfaj él. Az alábbi felsorolásban szeretnénk bemutatni, hogy havonta mely virágokban, növényekben gyönyörködhetnek a hozzánk látogatók az Ipoly partján.

 

Március: homoki pimpó, fekete kökörcsin
Április: mocsári gólyahír, kakukktorma, kakukkszegfű, réti boglárka, réti csenkesz,
réti ecsetpázsit, rezgőfű franciaperje
Május: mocsári kosbor üstökös pacsírtafű, réti iszalag kakascímer, kakukkfű, réti margaréta (margitvirág), borkóró koloncos legyezőfű, mezei zsálya magyar szegfű, ezüstös pimpó, szurokszegfű, piros gólyaorr, mezei gólyaorr, festő rekettye, vízi boglárka, sárga tavirózsa, fehér tündérrózsa, békalencse, békaszőlő, süllőhínár, békatutaj, vízi harmatkása, gyékény,nád, nyílfű,
ágas békabuzogány, vízi mételykóró, nagy békakorsó, mocsári nefelejcs, pólé veronika
Június: tarka nőszirom
Július: üstökös gyöngyike
Augusztus: hegyi kékcsillag, buglyos fátyolvirág, buglyos zanót macskafarkú veronika, aszparágusz, szürke káka, orvosi tisztesfű, vesszős füzény, festő zsoltina, szürke aszat, árvalányhaj, barátszegfű, réti imola
Szeptember: őszi kikerics őszi vérfű

 

MADÁRVILÁG
Az Ipoly-parton rendszeres vendég a fekete gólya, a holló, a barna kánya és a gyékényes nádasokban több a szárcsa és a vízityúk.

A morotva tavak és az Ipoly partoldalai a ragyogó kék rozsda és vörös színekben pompázó gyurgyalagoknak nyújtanak otthont.

A területen fészkelő vagy átvonuló madárfajok:
nagygoda piroslábú cankó
haris bíbic
tőkésréce vízityúk
cserregő nádiposzáta fürj
sárgabillegető fehérgólya
bakcsó fekete gólya
füzike örvös galamb
seregély rigó
pacsirta barázdabillegető
réti héja szárcsa
szürke gém kakukk
fülemüle tücsökmadár
nádiposzáta nádirigó
sárszalonka gyurgyalag
zsezse ölyv
jégmadár csíz
süvöltő vadlúd
csonttollú
parti fecske
nádi poszáta
barázdabillegető

A tavakban, holtágakban, folyóban élő halak, kagylók

Halak: csuka, sügér, compó, ponty, réti csík, keszegfajok
Kagylók: Tavi kagyló, Tátongó kagyló, Balti laposkagyló

A TERÜLETEN FELLELHETŐ ÁLLATOK
Őz, vaddisznó, mezei pocok, ürge, fürge gyík, mezei pocok, sün, mezei nyúl, menyét, nyest, róka, közönséges denevér, gyík, vízisikló, barna varangy, éti csiga, orvosi pióca

Az állóvizek környezetében, ahol a rétek talaját a talajvíz állandóan nedvesen tartotta, lápréti társulások jöttek létre, az időszakosan elárasztott lapos területeken pedig mocsárréti társulások. l A növényzet jellegzetes formációi, a hínárok, a nádasok, a zsombékosok a víz-partok mentén szabályos övezeteket alkottak és ezeket vették körül a kisebb-nagyobb ligetekkel, láperdőkkel tarkított mocsárrétek, láprétek.
Ezen a területen láthatók azok a növények és állatok, amelyeket az idelátogató, természetet kedvelő turista megnézhet, felkutathat, gyönyörködhet a táj szépségében és bejárhatja ezt a szép vidéket.